A káros és hasznos szorongás – Beszélgetés Charles D. Spielberggel

„Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene” (Arisztotelész: Nikomakhoszi etika Magyar Helikon, 1971)

Mostani világunkban számos szorongást keltő helyzettel találkozunk. Bár ez egy normális, természetes érzelem, célszerű figyelmet fordítani arra, hogy ne vegye át az irányítást mindennapi életünk felett. Klein Sándor Charles D. Spielberggel folytatott beszélgetése során az egészséges és a káros szorongás témakörét járták körül.

A szorongásnak vannak adaptív, hasznos funkciói. Egyrészről a külvilág fenyegető jelzéseire adott válaszként alkalmazkodásra, menekülésre késztet, másrészt bizonyos helyzetekben, például egy beszéd megtartása előtt motiváló szerepe is lehet. Azonban, ha a biztonságos szituációk is fenyegetőnek látszanak és szorongást eredményeznek, testi és mentális egészségünkre is ártalmas lehet.

Mit lehet tenni a szorongás ellen?

1. Vizsgáld meg alaposan a szituációt és állapítsd meg, hogy valóban veszélyes-e!
   Minél inkább tisztában vagyunk a szituáció fenyegetéseivel és saját erőforrásainkkal, annál pontosabb képet kaphatunk arról, hogy az adott helyzet mekkora veszélyt jelent számunkra.
2. Keresd meg, hogy honnan ered a szorongás!
   Erre jó példa a gyerekek iskola kapcsán átélt szorongása. A szorongás eredhet a szülők által túl magasra felállított elvárásokból, illetve a tanárok büntetésétől való félelemből. Beszélhetünk tanult szorongásról is, ami azt jelenti, hogy a környezetünk által adott reakciók során tanuljuk meg, hogy egyes helyzetek mennyire veszélyesek számunkra. 
3. A boldog, kevésbé szorongó élethez törekednünk kell arra, hogy megértsük a minket körülvevő világot és hogy minél inkább megismerjük saját képességeinket, ezeket fejlesszük így később kapcsolatainkban és munkánkban is hasznosítani tudjuk. 

Popper Péter szerint három képességet kell elsajátítanunk lelki egyensúlyunk helyreállítása érdekében: „Tudunk jóban lenni a világgal – ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik – ez a szembenállás képessége. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség – ez a vállalt magány.” (Popper Péter: A belső utak könyve, Magvető kiadó, 1981, 122. old)

Lásd: Klein Sándor: … az értelemig és tovább (163-170. old, 1999)