Hogyan gondolkodnak a kreatív emberek?

Korábban már írtam a kreativitás fontosságáról általában, de érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni ezt a néha misztikusnak, megfoghatatlannak tűnő fogalmat.

Kutatások sora bizonyította, hogy egy bizonyos szint fölött az intelligencia mértéke már nem befolyásolja az alkotások létrejöttét. Ebből fakadt az elgondolás, hogy

az intelligencia mellett létezik egy másik kognitív tényező, a kreativitás, amely felelős az azonos intelligenciájú emberek alkotásaiban megmutatkozó rendkívüli különbségekért.

Guilford amerikai pszichológus – a kreativitásmozgalom elindítója – nem választotta élesen ketté az intelligenciát és a kreativitást. Elgondolása szerint az intelligencia négyféle elemből épül fel:

• a megismerő-képesség (a megértés és az emlékezés),
• a divergens gondolkodási képesség (ez teszi lehetővé, hogy gondolataink különböző irányokba kalandozzanak, változatos megoldásokat keressenek „próba-szerencse” alapon),
• a konvergens gondolkodási képesség (amely módszert kínál arra, hogy a rendelkezésünkre álló információkból megtaláljuk a helyes választ), valamint
• az értékelési képesség (aminek segítségével ismereteinket és hipotéziseinket ellenőrizzük és azok között választva döntéseket hozunk).

Guilford úgy gondolta, hogy a kreativitáshoz elsősorban divergens gondolkodási képességre van szükség. Carl Rogers (a személyközpontú pszichológia megteremtője) szerint az alkotó folyamat eredményességének három belső feltétele van:

• A tapasztalat iránti nyitottság, azaz engedjük, hogy a valóság torzulás nélkül jusson el hozzánk, ne a bennünk kialakult előítéletek skatulyáiba próbáljuk gyömöszölni a külvilág jelenségeit,
• az értékek belső központja abban segít, hogy belső meggyőződésből mozgósítsuk képességeinket az alkotásra, valamint
• a játékosság.

Mindez sokféle rendszernek lehetne az alapja, ám a kreatívok és nem kreatívok közötti különbségre igazán logikus, világos magyarázat nincs. Különös módon a kreatív személyiségeket gyakran egymásnak ellentmondó tulajdonságokkal lehet csak jellemezni. Sőt, egyesek szerint a kreatív személyiség lényege éppen az, hogy önmagában ellentétes személyiségjegyeket hordoz.

Például a kreatív emberek kevésbé konvencionálisak a nem kreatívoknál, több rizikót vállalnak, színesebb, érdekesebb egyéniségek, legalábbis ha nem csupán a felszínt tekintjük. Ugyanakkor a kreatív emberek a kreatív tevékenységük szempontjából nem központi fontosságú területeken (beleértve az öltözködést és a társasági viselkedést) gyakran meglehetősen konvencionálisak.

Sokan úgy gondolják, hogy a kreatív emberek között több az antiszociális. Ez bizonyos mértékig onnan ered, hogy a kreatív emberek szinte kényszert éreznek arra, hogy a rendből káoszt teremtsenek. Alapjában véve ez az újdonságok iránti vágyukból ered: keresik az ismeretlent, ami a rejtett, nehezen megoldható problémák, feladatok hátterében húzódik meg. Az ilyen feladatok megoldásához az építés előtt általában rombolni kell, és eközben a kreatív személyiség természetesen agresszívnak tűnhet. A mások által kritikátlanul átvett megoldások megkérdőjelezése, a hibák észrevétele miatt a kreatív emberek arrogánsnak tűnhetnek, de az alkotók többsége az alkotás lehetőségéért kompromisszumokra is kész.

Sokan kimutatták már, hogy a kreativitásnak és a humornak számos érintkezési pontja van. A humorérzék a kreativitás feltétele, és a humor a kreativitás egyik fajtája. A konvencionális gondolkodás a kongruencián, a világos definíciókon és a „hasonló”, „összetartozó” fogalmak „egy kalapba helyezésén” alapszik. A kreatív, intuitív gondolkodás ezzel szemben az inkongruenciából, az ambiguitásból, a látszólag össze nem férő dolgok összekapcsolásából, két vagy több „fogalmi keret” átfedéséből táplálkozik . Bár nem minden inkongruencia nevetséges, a humorban viszont bizonyos mértékig mindig jelen van némi inkongruencia. A kreativitás tesztekben magas pontszámot elért személyek éppen az inkongruens szituációk humorát kedvelik leginkább.

Fontos, hogy nem csak hagyományos művészeti alkotások létrejöttéhez van szükség kreatív gondolkodásra, ugyanezt a képességet a munka világában is használhatjuk. Többek között a szervezeti újítások (vagy úgy is mondhatjuk: innovációk) megvalósításához is szükség van kreatív emberekre. De erről később bővebben írok majd.