A munkaidő az munkaidő. Vagy mégsem? | SHL Hungary

A munkaidő az munkaidő. Vagy mégsem?

late_tshirt.jpg
Mindenkivel megesik, hogy elkésik a munkahelyéről. Elalvás, forgalmi dugó, vagy más kellemetlenség álljon is a háttérben, a késés ritkán okoz komoly problémát. Bárkivel előfordulhat, hogy nem ér be időben a munkahelyére, ezért a vezetők és a kollégák általában jól tolerálják a kisebb pontatlanságokat. A munkaidő azonban fontos dolog, és a rendszeres késésekből már súlyos konfliktusok is származhatnak.

A munkahelyek jelentős részénél a munkaidő kötött, vagyis meghatározott időponttól meghatározott időpontig tart, vagy ha van is rugalmasság, „törzsmunkaidő” szinte mindenhol létezik. Aki nem tud ehhez alkalmazkodni, attól általában gyorsan megválik a cég. Sok vállalat azonban rugalmasabban kezeli a kérdést, és fontosabbnak tartja az eredményes munkavégzést, mint a pontosságot. Egy jó szakembernek, vagy egy máskülönben megbízható, bevált alkalmazottnak megbocsátható, ha többször elkésik a munkából. A szórakozott zseniket a briliáns ötleteikért alkalmazzák, és nem a katonás pontosságért. Elnézőbbek vagyunk azokkal a kollégákkal szemben is, akikről tudjuk, hogy súlyos magánéleti konfliktusok miatt képtelenek időben felvenni a munkát, vagy időnként a munkaidő lejárta előtt távoznak.

A gondok akkor kezdődnek, amikor a késések a többi alkalmazottra raknak plusz terheket. Például az ügyeleti jellegű munkát végzők esetében, akik addig nem indulhatnak haza a munkából, amíg nem adták át a szolgálatot váltótársuknak. Lehet, hogy csupán 5 perc késés miatt a leváltott kolléga egy órával később ér haza, mert nem éri el a buszt vagy a vonatot. Szintén nagyon kellemetlen, ha azért nem lehet elkezdeni egy munkafolyamatot, mert meg kell várni a késve érkező kollégát.

A feszültség sokszor nem is a késésekből adódik, hanem abból, hogy a vezetők azokat nem kezelik megfelelően.

Komoly jelzésértéke van annak, ha egy beosztott szóvá teszi, hogy kollégája késett. Az ezernyi más dologgal elfoglalt vezetők sokszor elsiklanak az ilyen jelzések fölött, főleg ha csak percekben mérhető késésről van szó. „Ennyi még belefér” – intézik el a problémát, nem gondolva arra, hogy ezzel a sértett felet plusz munkával terhelik, és nem kezelik, hanem elkenik a bajt. Még ha a notórius késővel elnézően bánik is, fontos, hogy a vezető komolyan vegye az ilyen panaszokat, és éreztesse, hogy tisztában van a problémával.

A munkaidő betartására azért is érdemes figyelnie a vezetőknek, mert a beosztottak sokszor nem szólnak a kollégák késéseiről. Nem akarnak árulkodni, kerülik a konfliktust, és csak egymás között méltatlankodnak. A renitensek jellemzően sűrű bocsánatkérések között esnek be a munkahelyükre, és mindig van valami jó magyarázatuk a késésre. Pillanatok alatt elérik, hogy a többiek úgy érezzék, kicsinyes alakok, árulkodó júdások lennének, ha a főnökhöz futnának panaszkodni. Így a feszültség csak a felszín alatt gyűlik, és mérgezi a légkört.

A munkaidőt lehet rugalmasan kezelni és amennyire lehetséges, érdemes az alkalmazottak igényeihez igazítani, ugyanakkor fontos, hogy időben észrevegyük, ha késnek a beosztottak, és ha ez feszültséget okoz a kollégák között.

A munkaidő pontos betartásánál is fontosabb, hogy pontosan felmérjük, mennyit bír elviselni, meddig tud toleráns lenni a csapat.

Ahhoz, hogy az állásinterjúk során kiszűrhessük, hogy kik azok, akik hajlamosak a saját szájízük szerint értelmezni és kezelni a szabályokat - beleértve a munkaidőt is -, nem csupán a leendő kollégák szakmai rátermettségét kell vizsgálnunk. Speciális személyiség kérdőív segítségével olyan lényegi tulajdonságokra világíthatunk rá, amelyek a jelentkezők munkához, szabályokhoz, kollégákhoz való hozzáállását is sejtetik, így segítve a legmegfelelőbb új munkaerő kiválasztását.

További híreink

Ha érdekesnek, hasznosnak találta a fentieket, ossza meg másokkal is!