Hogy lesz a vezetőből apró figyelmetlenség miatt gonosz gazember?

Mint azt egy korábbi írásunkban már kifejtettük, a biztonságérzet az alapvető emberi szükségletek egyike - valószínűleg a legfontosabb a fizikai szükségleteken túl -, és ez a munkahelyeken is érvényes. Semmi nem tudja úgy megrontani a munkahelyi légkört, mint a bizonytalanság és az ismeretlentől való félelem. Ezekért a negatív érzésekért sokszor a munkavállalók is megdolgoznak - még ha tudat alatt is teszik.

A bizonytalanság oka a munkahelyeken - éppúgy, mint az élet más területein -, többnyire az információhiány. Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő információ egy adott kérdéssel kapcsolatban, akkor azt a kérdést nem fogjuk tudni logikusan, észérvek mentén megválaszolni, ami feszültséget generál.

És ha az ész nem nyújt megoldást, akkor az érzelmek veszik át az irányítást.

Működésbe lép a projekció jelensége, amikor az ember saját negatív érzéseit, félelmeit, dühét, feszültségeit másokra vetíti ki.

„Azt mondta, hogy visszatérünk a túlórák kérdésére. És úgy ment el, hogy nem is köszönt!" A vezető talán egyszerűen csak megfeledkezett egy számára mellékes kérdésről, a beosztottnak viszont kínzó probléma, hogy kifizetik-e a túlóráit vagy sem. A bizonytalanság itt egyszerre szül feszültséget, haragot és félelmet. A fentebbi gondolatsor valószínűleg így folytatódik: Menekül előlem? Vagy neheztel rám? Talán rosszul tettem, hogy rákérdeztem? Lehet, hogy nem akar kifizetni? Biztosan nem akar kifizetni!"

Ilyen esetekben a legtöbb emberben hasonló gondolatok fogalmazódnak meg. Beindul a projekció, a vetítőgép, ami szakadatlanul zümmög a probléma megoldásáig, és sötét színekben festi le a jövőt. A vezetőből gonosz gazember lesz, és kialakulhat az a jelenség, amit a pszichológia hasításnak nevez. Ez a gyerekekre jellemző látásmód csak a jót vagy csak a rosszat látja a másik emberben, és elzárkózik az árnyaltabb megközelítésektől.

Pozíciójától függetlenül bárkivel megeshet, hogy másokra vetíti negatív érzéseit, de a legszélsőségesebb érzéseket általában a beosztottak élik meg a vezetőikkel szemben, mivel helyzetüket nehezíti alárendelt szerepük.

Vezetőként fontos észrevennünk, ha mi projektálunk másokra. Fontos elkülönítenünk a valós tényeket a fikcióktól, és fontos megfogalmaznunk problémáinkat a másik ember felé. Beosztottjainktól azonban ezt többnyire nem várhatjuk el, ezért nagyon fontos észben tartanunk, hogy a tisztázatlan kérdések sokkal nagyobb feszültségeket okozhatnak tényleges súlyuknál.

A bizonytalanság az emberek biztonságérzetét, egyik alapvető szükségletüket áshatja alá. Nem biztos, hogy a vezető képes annyi emberre figyelni, ahányra kellene. Ezért fontos kiépíteni egy olyan légkört, amelyben a problémák, kérdések és kérések megbeszélhetők. Olyan légkört, melyben a beosztottak nyugodtan hangot adhatnak problémáiknak.

Fontos, hogy mind a két fél tudatában legyen annak az egyszerű ténynek, hogy mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájunknak vannak erősségei és megbocsájtható gyengeségei. Igaz, a vezetők felelőssége mindig nagyobb, mint a beosztottaké.